Bárhogy is késztünk el egy italt, lehet ez egyszerű vagy szofisztikált koktél, a lényeg az ízek harmóniája. Ha ez felborul hiába is használunk minőségi alapanyagokat vagy kiegészítőket rossz italt kapunk, amit kevésbe tudunk értékelni és élvezni.

Figyeljünk az ízek harmóniájára. A koktélkészítés egyik sarkalatos pontja az erős és könnyű, a savanyú és édes, vagy keserű ízek kapcsolatának megértése és szabályozása.

A "erős" kifejezés az ital fő alkoholjára, az alapszeszre és annak mennyiségére vonatkozik. (Például vodka, rum, gin; whisky) A "könnyű" alatt pedig az alacsonyabb alkoholtartalmú italokat értjük. (Például likőrök, vermouthok, pezsgők). A "savanyú" főleg citrusféléket, például citromot vagy lime-ot jelenti; és az "édes" pedig a cukorot és a szirupot, vagy a likőrt

Majdnem minden koktél, amelyet elkészítünk, tartalmaz erős, savanyú összetevőt és ehhez teszünk hozzá édes és esetleg „könnyű” alapanyagot.

Bátran kísérletezzetek, fontos, hogy ne feladatnak, hanem szórakozásnak éljétek meg a koktélkészítést. Érdemes egyszerűbb, klasszikus koktélokkal kezdeni, amelyeknek kevesebb összetevője van. Ilyenek például a Sour koktélok, amelyek könnyen elkészíthetőek, frissítő, látványos italok és mindenki megtalálhatja közöttük kedvencét.

Összeszedtem nektek legismertebb Sour Italokat, ezek elkészítéséhez néhány kulisszatitkot is elárulok, amelyeket Morafcsik Pétertől tanultam. Ha ezeket betartjátok, biztosan kiváló italokat fogtok készíteni.

Minden Sour ital három alapösszetevőből áll és mindennek a kulcsa a megfelelő cukor-citrom (a fent említett savanyú és édes) aránya. Ha rátaláltok az italotok „cukor-citrom” harmóniájára, nyert ügyetek van, már csak a hozzátok legközelebb álló alapszeszt kell kiválasztanotok. Az alapszesz választása teljesen megváltoztatja a Sour-od ízvilágát, küllemét, sőt még a pohárhasználatot is befolyásolja. Sour készíthető például whiskyből, ginből, rumból vagy akár cognacból is.

WHISKY SOUR

A whisky sour az egyetlen sour, amihez Old Fashioned, vagy más néven Whisky-s pohár használata javasolt. Ez egy férfias ital, egy igazi időtlen klasszikus. Kellemes elszürcsölgetni a bárpultnál, de akár otthon egy esti beszélgetéshez is kiválóan passzol. Whisky Sour pontos receptjét itt találjátok.

Y POHARAS SOUR-OK: rum, konyak vagy tequila alap

Y pohárban különböző alapszeszből készített Sour-okat szolgálunk fel. Rum alapszeszből készül a Daiquiri, a Side Car pedig Cognac és Cointreau keveréke. Ernest Hemingway kedvenc itala volt egyébként a klasszikus Daiquiri. Havannában az El Floridita bárban az italt saját ízlése szerint fogyasztotta. A bártender a kérésére az 1 rész cukor és 1 rész citrom harmóniát megváltoztatta és cukormentesen, nagyobb kiszerelésben kérte az italt, citrom és grapefruit valamint egy kis cseresznyelikőr hozzáadásával. A legenda szerint előfordult, hogy egy-egy este 16 Daiquirit is elfogyasztott. A kísérletezést ajánlom mindenkinek, de ezt a mennyiséget semmiképpen sem javasolom!

Maradjunk is az íróknál, de váltsunk alapszeszt: a legismertebb tequila alapú Sour, a Margarita. Az elmondások szerint Jack Kerouac kedvenc itala volt. Legismertebb könyvei mellett (nekem az Úton tetszett a legjobban) egy érdekes mondása is fennmaradt, valahogy így szól: Ne azért igyál, hogy berúgj, hanem azért, hogy élvezd az életet. („Don’t drink to get drunk, drink to enjoy life!”). 

Fotó: Bon Appetit

GIN ALAPÚ SOUR-OK

A legismertebb gin alapú Sour-ek, a Tom Collins és a Sloe Gin Fizz. Mindkét italban tökéletesen érvényesül a „Sour formula”, azaz a cukor-citrom harmónia, mindkettő egy frissítő könnyű alkoholos ital. A két ital különböző módon készül, az egyiket shakeljük, míg a másikat keverjük. A Gin Fizzbe nem kell jég és kevesebb szódavizet teszünk, míg a Tom Collinsba több szóda kerül és jéggel szolgálják fel

Egyébként a Gin Fizz számos újragondolt verziója ismert a bártenderek között. Egy klassz bárban nyugodtan kérhetitek a bártendereket, hogy használják a kreativitásukat egy-egy Gin Fizz elkészítése során. Például tojásfehérje hozzáadásával készül a Silver Fizz, tojássárgájával pedig a Golden Fizz. Ha a szóda helyett száraz pezsgőt teszünk, akkor az italunk Diamond Fizz lesz. Egy két csepp menta likőr hozzáadásával a Gin Fizz-ünk máris átalakul és egy laza Green Fizz-t ihatunk.

 A MENTA

Folytatva az előbb említett menta ízesítést, nem hagyható ki a felsorolásból az egyik legismertebb Sour, a Mojito. Ezt az örök nyári slágert menta levéllel és rummal készítik. A Mojito hűsítő, mentás íz világát sokan ismerjük és szeretjük is. A klasszikus és jól bevált receptet meg lehet úgy is bolondítani, ha más alapszeszt választunk. Ha tequilat teszünk bele rum helyett máris elkészült a Mexikói Mojito, de a fehér rum helyett barna rumot is választhatunk. Az Angol Mojitoban a gin az alapszesz, sőt a görögök is készítenek Mojitot, természetesen Metaxából.

Az én kedvenc Sour-em a White Lady, ezen az italon kísérleteztem ki a számomra megfelelő cukor-citrom arányt. Mostanában már tojásfehérjét is használok az ital elkészítéshez. Szépen lassan haladok előre és egyre jobb Sour-eket készítek, mindenki nagy örömére.

Végre itt a hétvége, ezért biztosan készítek egy-egy white lady-t magunknak. Ajánlom, hogy ti is válasszatok a fent felsorolt italokból egy sour.t a hétvége örömére.  

A Whisky Sour az egyik legismertebb whisky koktél a világon és egy nagyon kellemes aperitif ital.

Összetevők:

4 cl whisky (elsősorban bourbon) 
2 cl citromlé
1 cl cukorszirup

Így készítsd el az italt:

Az alapanyagokat shakerben jéggel összerázzuk és a koktélt jéggel teli Old Fashioned pohárba töltjük.

A Margarita az egyik legnépszerűbb tequila alapú koktél a világon. Mexikóból származik, az ital születéséről számos legenda ismeretes. A legromatikusabb történet szerint egy mexikói bártendert egy Margarita nevezetű lány inspirált, és neki szeretett volna készíteni egy mesés italt.

Összetevők:

3,5 cl white tequila
2 cl Cointreau
1,5 cl Limelé

Így készítsd el az italt:

Hűtsd le a poharadat (a legegyszerűbb módja, jéggel telerakni a poharat)
Az összetevőket shakerben jéggel összerázzuk és sóval crustázott koktélos pohárba szűrjük. 

A Mojito a legismertebb kubai Highball ital. Története egészen az 1500-as évekre nyúlik vissza. A 2000-es évek nagy felfedezettje, a Hollywoodi filmipar nagy szerepet játszott, hogy a világ egyik legkedveltebb itala legyen, hiszen Hally Berry Halj meg máskor című James Bond film egyik ismert jelenetében fogyasztja.

A mojitónak tucatnyi verziója ismert: Mexikóban például tequilával készítik, Görögországban Metaxával, Koreában licsivel. Az alkoholmentes változat neve Virgin mojito.

Összetevők:                

4 cl rum

2 cl cukorszirup

fél lime

1 mentaág

Szódavíz

Készítése: A lime-ot cikkekbe vágjuk, és a pohárba tesszük, majd rátöltjük a cukorszirupot és hozzáadjuk a menta leveleket, majd törőfával megnyomkodjuk. A poharat feltöltjük jéggel, rátöltjük a fehér rumot, a szódát és bárkanállal felkeverjük.

A Piña Colada egy igazi klasszikus kevert ital, 1954-ben született Puerto Ricoban. Erről a karibi szigetről indult el meghódítani a világot és ma már olyan népszerűségnek örvend, hogy a föld számos országában, Július 10-én megünneplik ezt a frissítő digestif koktélt

Összetevők:

4 cl rum

3 cl kókusz szirup

ananászlé

1/4 friss ananász szelet

Így készítsd el az italt: Az összetevőket blenderben tört jéggel simára turmixoljuk és long dinkes pohárba töltjük. (amennyiben nem áll rendelkezésre friss ananász, vagy blender, helyettesítsük a gyümölcsöt 2 cl tejszínnel, és rázzuk össze shakerben, szűrjük tört jégre)

Díszítése: Ananászcikk, szívószál

A Spritzek Észak-Olaszországban a legnépszerűbbek és innen is származnak. Elsősorban étkezések előtt fogyasztott italok, de szerintem bármikor fogyaszthatóak, persze csak mértékkel! Frissítő, keserédes ízű italok, a prosecconak köszönhetően pedig kellemes pezsgés is jellemzi őket, a színükről nem is beszélve. Egyszerűen magával ragadóak.

Összetevői:

3 rész prosecco

2 rész Aperol (vagy más aperitivo likőr)

1 rész szóda

Aperol Spritz-et vagy bármilyen egyéb spritz italt így készítsd el: Tegyél jeget bőségesen a pohárba, elsősorban boros poharat használj. Az összetevőket a fent említett sorrendben a jégre töltsd, majd narancskarikával is díszítheted. Kitűnő étkezések előtt, mivel a kesernyés íz valóban felkészíti ízlelőbimbóinkat a várva várt ételek tökéletes élvezetére.

Rómába mindig szívesen megyek, emlékszem, hogy mennyire vártam az első utazásomat. Nagyon izgatott voltam és sok időt töltöttem a készülődéssel. Az ismert látnivalók hosszú listáját kiegészítettük számos, a turista útvonalról kieső, eldugott műemlékkel kiegészítve. Nézegettem, hol vannak a klassz bárok, megkerestem az egyetlen Speak easy (titkos) bárt is a net-en. (http://www.thejerrythomasproject.it/) Utánaolvastam a római gasztronómia specialitásainak és igyekeztem felkészülni az italfogyasztási szokásaikból is. 

Szinte kötelező szokásunk lett, hogy érkezés után, gyorsan lepakoltunk a szálláson és azonnal elindultunk a városba, és akát a szállásunkhoz közel betértünk egy bárba, hogy megigyuk az utazásainkkor megszokott welcome drinket és együnk valami keveset.

A Spritz kultúra Észak-Olaszországé, de örömmel tapasztaltam, hogy Rómában is elterjedt és kiváló Aperol Spritzet szolgáltak fel a bárban. Az italunkhoz pedig pizza szeletet ettünk. Itt a pizza szelet nem a maci sajthoz hasonló cikkely, hanem egy téglalap alakú nagy pizzából, pizzaszeletelő ollóval annyit vágnak le, amennyit kérsz, lemérik, kemencében átsütik, és máris lehet enni. Vicces volt kicsi pizza hasábokat enni. Ez a megoldás azért tetszett, mert kisebb darabokat is kérhetünk, így többféle pizzát meg tudtunk kóstolni. (A Halloween időszaknak köszönhetően, például kipróbáltuk a sütőtök alappal elkészített változatot is. Isteni volt egyébként!)

A város teljesen beszippantott. Valóban igaz a mondás, Róma örök! Sétálgatva úgy éreztem magam, mintha a történelemi időkben kószálnék és időutazó lennék.

Este, teljes kábulatban, a sok gyönyörű látnivalótól megrészegülve, beültünk egy kis trattoriába vacsorázni. A spagetti carbonara a legenda szerint eredeti római étel. Gondoltam itt az ideje, hogy le is teszteljük. Nem okozott csalódást, sőt annyira finom volt, hogy eldöntöttük elindítjuk a carbonara tesztünket római vakációink alatt. A város tényleg teljesen elvarázsolt, még a ritkaságszámba menő speak easy bárt is kihagytam egy újabb kis trattoria és a carbonara érdekében. Így rendhagyó módon nem az italok és az ital kultúra kerül a beszámolóm központjába, hanem a római spagetti carbonara.

A spagetti carbonara eredetével kapcsolatban számos legenda kering. Az egyik, a rómaiak számára kedvező szerint az étel valószínűleg lazio-i, vagy inkább római. Eszerint az Appenninek helységben dolgozó szénégetők készítették először. A carbonara név az olasz „carbonaro”, azaz szénégető szóból származik. Ők alkottak maguknak egy olyan tápláló, gyorsan és könnyen elkészthető ételt, amelyhez a helyben található alapanyagokat használták. Egy másik ismert hipotézis szerint a második világháború idején született, amerikai katonák találták ki. Bármi is az eredete, mára a római konyha egyik alapételeként tartjuk számon a spagetti carbonara-t. Néhány római étteremben a spagetti carbonara nincs is felsorolva az étlapon, csak egy gyűjtő megnevezésben szerepel. (Piatti romani).

A kirándulásunk alatt valamelyikünk mindig carbonarat evett. Elképesztően finom volt, imádtam, bárhol is teszteltünk. Sehol sem úszott a tejszínben (mivel hivatalosan nem is kell beletenni), a tészta kellően kemény (al dente) maradt. A sajt, ami járt hozzá, Pecorino Romano volt és nem parmezán. Ez a juhsajt, amit a hagyomány szerint már a római legionáriusok is fogyasztottak, aromás és kemény, de nem annyira, mint a parmezán, jól reszelhető, isteni a carbonaran. Azt is megtudtuk a helyiektől, hogy a Pecorino Romano DOP termék, vagyis Denominazione di Origine Protetta azt jelenti, hogy oltalom alatt álló eredetmegjelölés – azaz egy adott helyről származnak. A pecorino csak Lazioban (Pecprino Romano), Toszkánában és Szardínián készülhet. A parmezántól egyébként nemcsak aromáiban, gyártásában, hanem külalakban is különbözik.  A Parmigiano Reggiano tehéntejből készül és minimum 12 hónapig érlelik, aranyszínű, a szélén viaszos védőréteggel. A pecorino fehérszínű, fekete viaszos védőrétegbe van csomagolva, juhtejből készül és 5 hónapig érlelik.

A számunkra legjobb éttermet nem tudtuk a carbonarak alapján kiválasztani, mert mindenhol mesésen finom volt, végül az első helyet Franco kis étterme nyerte el. Részleteket a Tripadvisor-on is találtok. (https://www.tripadvisor.com/Restaurant_Review-g187791-d2346840-Reviews-Ristorante_Da_Franco-Rome_Lazio.html) A dobogó első fokát a sorbetjének és a Sambucaval meglocsolt kaktusz gyümölcs desszertjének köszönhette.

Az ánizsos ízvilág érdekesen párosult a kaktusz édes aromáival. Az ánizs alapú italok közül legjobban az Ouzo-t ismertem eddig, örültem az új kísérletezésnek. Itt jöttem rá, hogy nem tudok elszakadni az italoktól, olyan izgalmas felfedezést jelentett a Sambuca fogyasztása, hogy picit utána is kérdeztünk a Sambuca kultúrának. A Sambuca csillagánizs magjából készült likőr. Kereskedelmi forgalomba hozatala szintén Lazio régiónak köszönhető. (1800-as évek végén Luigi Manzi hozta forgalomba az italt „Sambuca Manzi" néven) Az ital nemzetközi piacra lépése pedig Angelo Molinari Úr nevéhez fűződik. Molinari Sambuca fogyasztása az 50es, 60-as években Rómában kezdett megerősödni. Az akkori Molinari Sambuca reklámok ebben sokat segítettek.

Róma környékén a Sambuca fogyasztása igen elterjedt, de a világ számos országában előszeretettel fogyasztják. A különféle amaro (keserű) likőrök mellett digestif italként fogyasztják egy kávészemmel az ital tetején. Felszolgáláskor, fogyasztás előtt kicsit meggyújták az ital tetejét, hogy a kávészem kissé megpörkölődjön. Sambucaval egy másik izgalmas találkozásom is volt. A Caffe Corretto Rómában Sambucaval készül, vagyis egy espressohoz 2 cl Sambucat adnak. A helyiek nagyon érdekesen itták. Egy centet az espressoba tesznek és így fogyasztják el, majd az üres presszós csészébe a maradék egy centilitert is beleöntik és megisszák.

Először csak néhány napot töltöttem Rómában, de már voltam azóta mégegyszer és folytattam a történelmi, gasztronómiai kalandozást.

Nektek van kedvenc római gasztronómiai élményetek? 

Amennyiben Észak-Olaszországban - különösen, ha Milánóban - jártok érdemes kipróbálni legalább egy Campari alapú italt. Az Americano mellett a legismertebb aperifif ital a Negroni, amelyet Milánó minden tisztességes bárjában megtalálhatsz. Érdekes azonban, hogy az italt először Firenzében készítették el 1919-ben és onnan hódította meg a világot. 

A történet szerint Camillo Negroni gróf kedvenc itala az Americano (Campari, Rosso vermouth, szoda) volt, azonban szeretett volna extra karaktert, egy kis erősséget hozzátenni a favoritjához. Kérésére a bartender, Fosco Scarselli a szódát gin-nel helyetesítette, hogy így született meg a Negroni koktél.

Összetevők:               

1 rész (3 cl) Campari

1 rész (3 cl) Gin 

1 rész (3 cl)  Rosso vermouth

1 szelet narancs

Így készítsétek el:          

Az összetevőket egy jéggel töltött old fashioned pohárba öntjük és megkeverjük. Narancsszelettel díszítjük. 

Tavaly három napot a Skót Felföldön töltöttem, azóta nemcsak Sean Connery, a Harry Potter (mert állítólag  J. K. Rowling Edinburgh egyik kávézójában is írta a regényt) vagy az isteni skót füstölt lazac miatt érdekel ez az ország, a vendégszeretetükkel és a whisky iránti tiszteletükkel a skótok teljesen belopták a szívembe magukat.

A világ whisky térképe hatalmas. Egy földkörüli utazással talán bejárható lenne a bolygó összes whisky szeglete, azonban ehhez rengeteg idő és sok pénz szükséges. Ezen a három napon a whiskyvilág az egyik érdekes területét, a skóciai Speyside-ot látogattam meg, sokat tanultam a whisky készítéséről. Láthattam, hogy a skótok whisky iránti tisztelete és tudása generációról generációra száll, így Skócia 1994-ben ünnepelte a whiskykészítés 500. évfordulóját. A háztartásokban a whisky és a vele készített termékek alapvetőek. Több márkát és variánst kóstoltam, ettem whiskyben érlelt sajtot, használtam whiskyvel illatosított kézmosószappant és természetesen az ötórai teához whiskys teasüteményt kínáltak.

Glasgowba érkeztünk, onnan kocsival keresztbe szeltük észak felé Skóciát egészen Speyside-ig. Már ezzel az utazással óriási élményeket éltem át. A táj gyönyörű és változatos. Láttunk zöldellő dombságokat, ahol aranyosan legelésztek a bárányok, áthajtottunk kies holdbéli tájakon, láttunk sípályákat, ősrégi kastélyromokat, ahogy közeledtünk Speyside felé egyre több kisebb és nagyobb lepárlóba botlottunk. (A hosszú, 4 órás út során az is kiderült, hogy tudok a rossz oldalon is vezetni.)

Ha az ember Skóciába készül, akkor sajnos fel kell készülnie, hogy nagyon nehéz budget utazóként bejárnia a környéket, azonban kisebb odafigyeléssel tud spórolni, például igen olcsó fapados járatok közlekednek Budapest és Glasgow között. Ha Speyside-on jártok, mindenképpen érdemes ellátogatni a településről elnevezett, Craigellachie Hotel-be, mert ott található whisky bár egyszerűen lenyűgöző. Az hosszú italmenüből 14 oldal csak a whiskynek szentelték és természetesen nagyon finom whiskykoktélokat is készítenek.

Speyside régió egyébként igen kicsi (körülbelül 160 km széles és 80 km hosszú), viszont erről a területről származik Skócia jelenleg működő 89 maláta-whisky lepárlójának közel fele.

Speyside központja egy völgyben fekszik. Innen ered, hogy sok híres maláta-whisky nevében benne van a völgy, azaz a „Glen”szó.

A túrám során a világ egyik legismertebb maláta-whisky lepárlóját, a Glenfiddich-et is látogathattam meg. ( http://www.glenfiddich.com/distillery/) Zseniális a látogató központot alakítotak ki, így megismertem a lepárló üzem minden szegletét, lapátoltam malátázott árpát, láttuk hogyan készülnek a hordók és megmutatták a 15 éves Glenfiddich készítése során használt Solera eljárást. (Ezt egyébként elsősorban a sherry készítésnél használják, Dél-Spanyolországban). Mi is ez pontosan: három vagy négy hordósor áll egymás tetején, mindig a legalsóból veszik ki az érlelt whiskyt, egyszerre legfeljebb a hordó egyharmadát. A hiányzó részt az eggyel feljebb lévő második hordóból töltik fel, a második sort a harmadikból, a harmadikat a negyedikből. Fontos, hogy az eljárás szerint a legfelső hordókat újra töltik. Így az eljárás következtében keverednek az évjáratok. Érdekes, hogy léteznek olyan solera-rendszerek, melyeket már 150 éve használnak.

Lenyűgözőnek tartom, hogy a lepárló a mai napig az alapító család leszármazottjainak kezében van. Alapítása óta a család valamelyik örököse irányította a céget, amely ma a világ egyik legnagyobb és legismertebb maláta whisky-jét készíti. 

A Whisky készítésről további részleteket itt tudtok olvasni.

A kint töltött három nap alatt rengeteg ismeretet szereztem. Nem állíthatom, hogy whisky szakértővé váltam, de megkedveltem ezt az italt és boldog vagyok, hogy beléphettem ebbe a nagy múltú, elkészítése során a kézművességet és a modern technológiát ötvöző világba.

Mindenkit csak buzdítani tudok, hogy ismerkedjen a whisky-kel és ne csak Harry Potterre vagy a rossz időre gondoljatok Skócia kapcsán.

A whisky gabona erjesztésével, lepárlásával és többnyire, tölgyfahordóban történő érlelésével készült alkoholos ital. 

Az első whisky készítésre utaló írás 1494-ből, Skóciából származik. IV. Jakab skót király jegyzéke szerint Friar John Cor szerzetes 8 hordó malátát kapott a királytól „aqua vitae” (azaz az élet vize) előállítása céljából. Hosszú évek során számos fajta whisky születetett és különböző szempontok alapján csoportosíthatjuk őket. (Például: a cefre összetétele, a lepárlás módja, az érleléshez használt hordók típusa sőt a földrajzi eredet is számít.)

A legismertebb whiskygyártó nemzetek közé tartozik Skócia, Írország, Kanada, USA, de a egyre népszerűbbek a japán vagy egyéb távolkeleti whisky-k is. Sőt Magyarországon is készítettek már whisky-t a Békési Manufaktúrában.

Az ismert nagy régiókból származó whiskyket nem csak az eredetük különbözteti meg, hanem az elkészítési módjuk is más. Továbbá eltérő gabonát használnak a gyártás során, amely whisky-típustól függően lehet árpa, árpamaláta, rozs, rozsmaláta, búza, kukorica vagy ezek keveréke. Egyetlen ismérv közel azonos, az pedig a minimum érlelési idő, amely minimum 3 év egy nap, bár az amerikai whiskey fajták esetében 2 éves érlelés után a termékek palackozhatók és forgalomba hozhatók.

A skót whiskyket legalább kétszer, némely esetben háromszor párolják le. A skóciai látogatásom során (erről itt olvashatsz) megtudtam néhány whisky készítésre vonatkozó "kulisszatitkot", például, hogy a lepárló üstök formája, nagyban befolyásolja a whisky ízét és az sem mindegy, hogy Speyside melyik tiszta, gyorsfolyású patakjának vizét használják.

A Scotch megnevezést kizárólag Skóciában desztillált és legalább három év és egy napig tölgyfa hordóban érlelt whisky viselheti. Az ír whiskey-k esetében háromszoros lepárlást végeznek.

Az amerikai whiskey alaptípusa a grain whisky, összetételében a kukorica és a rozs a meghatározó. Lepárláskor általában nem készítenek 80%-nál nagyobb alkoholtartalmú párlatot és a nem kukorica whiskyt legalább 2 évig érlelik új, belülről elszenesített tölgyfahordóban. A Tennessee whiskey-t a lepárlás után általában cukorjuharból készített faszénen keresztül csepegtetik (szűrik), mielőtt a fahordóban érlelnék.

A kanadai whiskyk selymesebbek és lágyabbak, mint a többi whisky típus, közös jellemzőjük a  rozsmaláta használata, ami könnyebb ízt biztosít az italnak. A jogszabály értelmében kanadai whiskyt Kanadában kell gyártani, erjesztett gabonaszemek felhasználásával és legalább három évig kis fahordókban kell érlelni

Összefoglalva, a világ különböző whiskyjinek (whiskeyjeinek) sajátosságait 6 fő szempont határozza meg:

1. A gabona fajtája
2. A lepárló berendezés fajtája és a lepárlás módszere 
3. A felhasznált víz minősége
4. Az érleléshez használt hordó alapanyaga és minősége
5. Az érlelés időtartama
6. Az érlelés során a whisky / whiskeyvel érintkező levegő minősége

Whisky készítés fő állomásai: